Amikor minden olyan jól ment...

- A fenébe is! Már megint vérzik az orrom-mondtad, és egy zsepit tarottál az orrodhoz

- Ez így nem normális. Olyan sokat vérzik mostanában az orrod. El kéne menned kivizsgáltatni magadat!-Bill

-Nyugi! Minden rendben van.- te, de a bizonytalanságot érezni lehetett a hangodban. Elgondolokoztál. Mi van, ha... Nem ! Az nem lehet! Vagy mégis? Hisz minden jel arra utal. De nem! Veled nem történhet meg! Veled NEM!!!-gondoltad magadban

-Mi az Kicsim?- Bill -Min dondolkozol ennyire?

-Semmin. Minden OK!- Te

-Ha te mondod! -mosolyodott el Bill. Majd forró smárolásba kezdtetek. Azon az éjszakán együtt voltatok Billel. Ez érthető, hiszen úgy szeretitek egymást!

Te sokáig nem tudtál elaludni, és foloyton azon gondolkoztál, hogy el kell menned orvoshoz. CSÖPP. Egy vörös vércsepp éktelenkedett fehér párnádon. Kirohantál a fürdőbe, hogy elállítsd a vérzést. Erre Bill is felébredt, és utánad ment.

-Már megint?-Bill

-Igen!-Te

-Ide figyyelj! Holnap első dolgod lesz, hogy elmész az orvoshoz. Értve vagyok?-Bill, kissé idegesen

-Rendben. De velem jössz?-Te

-Hát persze, Kicsim!.-Bill és megpuszilta a homlokodat.

Végre nagy nehezen elaludtál. Másnap reggel arra keltél, hogy Bill telefonál, de közben ordítozik.

-Nem! Nem, és nem!-Bill

-De muszáj! Ha nem jössz, vége a karrierednek.-mendzser

-De majd Tom elmegy! Úgyis öt szeretik jobban a csajok. Főleg monst, hogy ... (neved) + Én -Bill

-De téged kérnek!-menedzser

-De orvoshoz kell vinnem ... (neved)-t. -Bill

-Jaj! Egyedül is el tud menni! Gondold meg Bill! -menedzser

-OK! Majd meglátom, hogy mit tehetek.-Bill, és lerakta a telefont.

-Mi az? -Te

- Ne haragudj ... (neved)! Interjúra kell mennem, nem tudlak elkísérni az orvoshoz. -Bill, szomorúan

-Nem baj! Megoldom! -Te, és megcsókoltad Billt. -Talán jobb is így! -Te magadban

Lementetek reggelizni, Bill csak egy kávét ivott, és már ment is az interjúra.

-Szia Szivem! Majd jövök. -Bill

-OK! Szia! Bill? -te

-Hmmm? -Bill

-Szeretlek! -Te

-Én is -Bill, és megcsókolt.

Befejezted a reggelit, és indultál fogat mosni, amikor ismét eleredt az orrod vére.

-Ezt nem hiszem el! -Te, és elállítottad nagy nehezen a vérzés.

Felöltöztél, rendbeszedted magad, és lementél, hogy beindítsd a Mercidet. Elindultál az orvoshoz, és egész úton azon gondolkoztál, hogy ha kiderül, hogy beteg vagy, akkor elmondod.e Billnek. Erre a kérdésre nem találtál választ. Beültél a váróterembe, és tovább gondolkoztál. Teltek a percek, amig téged nem szólítottak.

-Kauliz kisasszony! -nővér

-Igen, megyek! -Te

Bementél az orvoshoz, és egyből elkezdett vizsgálni. Úgy kb. fél óra múlva megszólalalt.

-Igen. Ahogy gondoltam. -dr.

-Mi az? -Te, izgatottan

-Sajnálom. Ön leokémiás. -dr.

-Ezt nem hiszem el! EZT NEM HISZEM EL!!! -ordítottad.

-Kérem, ne kiabáljon! -dr

-Mennyire előrehaladott? -Te A doki nem felelt. -Szóval nagyon! Mennyi időm van még? -Te  Az orvos még mindig nem felelt. -Nem érti? MENNYI IDŐM VAN MÉG??? -zokogtad

-2, legfeljebb 3 hónap. -dr

-Értem! Köszönöm, viszlát! -Te, és méltóság teljesen kimentél a vizsgálóból. Beültél az autódba, és egész hazafelé úton ez járt a fejedben. "2, LEGFELJEBB 3 HÓNAP"... Hazamentél. Teljesen magad alatt volotál. Beültél a fotelbe, és egy fotóalbumot vettél a kezedbe. Te voltál minden képen. Az elsőn, amikor a szüleid hazhoztak a kórházból. A másikon az első lépések. A további képeken is te voltál. A ballagás az oviból, a 8.-ból, az érettségi, a diplomaosztód, a bulik, az eljegyzésed Billel, az esküvőtök...Kiejtetted a kezedből, és elkezdtél sírni. Csak sírtál-sírtál... Álomba sírtad magad. Arra keltél, hogy valakki megemel, és betesz az ágyba. Bill volot az. Érezted az illatát. Nem nyitottad ki a szemedet, mert akkor el kellett volna mondani, hogy mi volot a dokinál, és azt per pillanat, még nem birtad volna elmondani Billnek. De 2 óra után felkeltél. Bill ott ült a fotelben, és nézte az albumot, amit te nézegettél.

-Szia! Jól aludtál? -Bill. kedvesen

Te nem szóltál semmit. Felkeltél, megcsókoltad, és magadhoz húztad az ágyba. Te és Bill egy csodálatos éjszakát töltöttetek el együtt. Másnap reggel olyan 10 felé keltél. Bill már fent volt, és reggelit csinált.

-Jó reggelt Szerelmem! -Bill

-Szia! -Te , és mosolyt erőltettél az arcodra

-Fantasztikus volt a tegnap éjjel. De valamit nem értek. -Bill

-Mi az Szivem? -te két falat között

-Olyan voltál tegnap, mintha búcsúznál.-Bill

Nem szóltál semit, csak csöndben elkeztél sírni. Bill aonnal odament, átölelt, és így szólt: -Jaj, ne! Úgye nem?- Bill

-Sajnálom. Leokémiás vagyok. -Te, sírva

-Nem akarom elhinni. Pont most, amikor minden olyan jól ment... -Bill, de már ő is sírt

-Ne! Bill! Legalább Te ne sírj! -Te

-Nem baj! Megoldjuk, halottam, hogy a leokémiások nak segít a csontvelő átültetés. Én adok csontvelőt, és minden rendbe fog jönni. -Bill, próbálta saját magát, és téged is megnyugtatni

-Nem, ez nem olyan egyszerű. Már nem lehet rajtam segíteni. Mindössze 2, legfeljebb 3 hónapom van hátra. Bill csak sírt, de Te már nemtudtál. Így az öledbe vetted a fejét, és símogatni kezdted a haját. Az alatt a 2 és fél hónap alatt mindent jót átéltetek Billel újra. Úgy tettetek ,mintha semmi nem változott volna, de Te azonban egyre gyengébb, és gyengébb lettél. Egy hideg téli estén ott ültetek a kendalló előtt, amikoris hirtalan rosszul lettél. Elkezdett dőlni a vér az orrósból. Mnednt kkipróbáltatok, de hiába. Bill felhívta a mentőket.

- Bill! Én már nem fogom megélni, hogy a mentők kijöjjenek. -Te

-De hogy nem! -Bill, zavartan

Nem! Figyelj rám, Bill! Nagyon szeretlek. Te vagy életem legjobb dolga. Nagyon szeretlek, de ígérd meg, hogy tovább fogsz lépni. Te neked még van jövőd.

-De, én ... -Bill

-Nincs, semmi de! Jaj! Annyimindenen mentünk keresztül. És még mennyi mindenen akartunk átmenni. Annyi minden jött volna még. -Te

Bill csak a kezedet fogta, és szorította az arcához. -Ne hagyj itt! Nem teheted! -Bill sírva

-Bill! Annyi mindent átélhettünk volna. -Te, és megcsókoltad őt. Ezzel a csókkal, kilehelted a végsőket is.

-NEEEEE!! -Bill. Ott ölelgette kihűlt, élettelen testedet. ... (neved)! NEEEEEEE!!!!!! -Bill.

A mentősök is kiértek, de már nem tudtak segíteni rajtad.

-Örökké szeretni foglak! -mondta Bill halkan ,magában

-Tudom! Én is -hangzott a válasz, de azt csak Bill hallotta meg!